Középiskolás koromban mindent elolvastam, amit Traventől lehetett. Tetszett, kíváncsi lettem, ki ez az ember. De nem találtam róla semmit, mert ő azt tartotta, hogy nem az író személye az érdekes, hanem az, amit írt. Minden sorában, fejezetében ő maga van. Azokból lehet megismerni.

Én messze nem vagyok ennyire zárkózott ember, bárkivel szívesen találkozom. Sok alkalom van, ahol megtalálható vagyok: népművészeti rendezvények, kézműves vásárok, fesztiválok, stb.
Mindenesetre a konvencióknak megfelelően átadok most egy szokványos bemutatkozó szöveget is, nehogy szó érje a ház elejét.

Íme:
    Váry Gábor vagyok
Talán sokan tudják, hogy az inkákat kipusztították a konkvisztádodok. Az utolsó inkát, Tupak Amarut, egy spanyol nevesincs kiskirály ölte meg. Vajon mi lehet az oka annak, hogy az inka kultúra a tovább él? Elárulom, az, hogy mai napig létezik az inka történelem, az inka múlt, az inkák művészete. Egy nép addig marad fenn, amíg van múltja, van történelme, hagyománya. Az inka nép élni fog (nem úgy, mint lenin - nem helyesírási hiba).
Tanúi lehetünk a magyar nép megsemmisítésére tett próbálkozásoknak, hisz akinek van szeme a látásra, füle a hallásra, az tudja, mi folyik ellenünk. Különösen Trianon óta.
A legtöbb gaztettet mégsem a környező irigyek, hanem honi pribékek követik el! Láthatjuk mindannyian történelmünk, múltunk meghamisításának; el akarják venni, s ezzel nemzeti identitásunkat megszüntetni. Soha még akkora gaztettet nem követtek el ellenünk külső erők, mint az állampolgárságról tartott népszavazás során a belsők.
Az oktatásügy kinek a kezében van? Hogyan tanítják az irodalmat, a történelmet? Hová lett a büszke magyar? Árpád és Attila tisztelete mára gúny tárgyává vált.
Tudja Ön, hol van például Wass Albertnek szobra Magyarországon?
A Trianoni Diktátumban 2 rendelkezés is foglalkozik a felülvizsgálat, az ellenvélemény kifejtésének jogával. Aki pedig akár csak említést is tesz ezekről, az revizionista bélyeget kap. Aki kibontja ősi zászlóinkat, használja jelképeinket, azt itt lefasisztázzák. Miközben szabadon koszorúzzák a szovjet emlékművet s agyba-főbe verik, aki ellene szól.
Miért kellene nekem lehorgasztott fővel sunnyognom, amikor nemzetem szülöttei a világ legnagyobbjai? Miért kell nekem szégyenkezni azért, mert sátramra fölhúzom az Árpád-sávos zászlót?
Az 1970-es évek végén kezdett érdekelni a népi fazekasság azt követően, hogy bebarangoltam Erdély szép tájait, ahol a mindennapi élet szerves részeként használták a szebbnél-szebb cserépedényeket.
Nem sokkal ezután sikerült eljutnom az akkor még zárt övezetnek minősülő őrségi falvakba, de már kifejezetten "gyűjtő" szándékkal, majd magam is megpróbálkoztam különféle edények készítésével.
Az elő Táncház találkozó alkalmat adott a bemutatkozásra, amelynek előzsűrije (majd a közönsége is) termékeimet alkalmasnak ítélte a részvételre. 1985-től tíz év kihagyás következett, majd újult erővel folytattam ott, ahol abbahagytam. Soha egyetlen mesternél sem dolgoztam, autodidakta vagyok.
Budapesten születtem, mindig is a fővárosban éltem, nem kötődöm egyik tájegységhez sem: nekem éppoly kedves és szép egy erdélyi bokály, mint az őrségi fazék, fő, hogy tiszta legyen a forrás, amiből merítek. Nem csak népi ihletésű tárgyakat készítek, de ragaszkodom a szép, arányos formákhoz. Folyamatosan részt veszek a népművészeti vásárokon, kulturális rendezvényeken.
Mivel erősen vonzódom az ősi magyar kultúrához és hitvilághoz, rendszeresen készítek olyan tárgyakat, amelyek ennek ápolását szolgálják.
Az utóbbi időben egyre többet foglalkozom a kerámia egyéb területeivel. 2001. decemberében a Rudnay teremben megrendezett önálló kiállításom egy részét az építészeti díszítő-kerámia és figurális alkotások töltötték ki.
2002-ben meghívást kaptam a Kőszegen megrendezett Nemzetközi Napóra Konferenciára. Ez időtől kezdve foglalkozom intenzíven a napórákkal, azok tervezésével és megvalósításával. Tudomásom szerint Európában egyedülálló különlegességnek számít a kerámiából készített napóra, amelynek minden darabja külön-külön tervezéssel, a felállítás pontos helyszínére adaptálva készül.

Vissza!
Voltak önálló kiállításaim, voltak csoportosak, néhány elismerő oklevelem is van. Készítettek riportot is, de ez valószínűleg senkit sem érdekel. Az ember olyankor megpróbál okosnak tűnni, többnyire nem sikerül.
Akartam színész lenni és ügyvéd, egyik sem sikerült az emberiség szerencséjére. Bizonyára rossz ripacs lettem volna egy kis vidéki színháznál. Amatőrként azért játszottam néhány darabban, sőt 2000-ben a Hidegkúti Művészeti Fesztiválon rendeztem is színi előadást (Szabó Magda IV. Béláról szóló alkotását). Jó kaland volt.

Koromat illetően az úgynevezett nagy generáció tagja vagyok, azé amely generáció szárnyait oly eredményesen sikerült a kádárnak (ez nem helyesírási hiba) lemetszenie. Természetesen én is osztályidegen voltam.
Fáradságos dolog lesz! De megérné. Emeljük föl a fejünket végre, s ehhez jó kezdet lehet mindenki számára, ha megszerzi és meghallgatja PAP GÁBOR történésznek "A Szent Korona nevében…" előadását!

Tudja Ön, hogy Gárdonyi az Egri Csillagok-ban mit mondott?

"Senki sem becsesebb a hazánál" (486. oldal)




Most, 2012. elején már készítik a sírt, az újabb, most gazdasági Trianont.
És ehhez -magukat magyarnak mondó- LMP szimpatizáns "értelmiségiek" feljelentik Magyarországot az EU-nál. Mi ez, ha nem hazaárulás?



Légy résen, nehéz idők jönnek!!!













Talán az alábbi (koránt sem teljes) listát Ön is ismeri:

Tudjuk-e, hogy a 895-ös III. Honfoglalás idején, mintegy 500 000 magyar érkezik a Kárpát-medencébe, és ha összehasonlítjuk ezt a számot a mai népességi adatokkal (16 000 000), akkor láthatjuk, hogy mi 1100 év alatt a  harmincszorosára növekedtünk a magyarságság lélekszámát illetően? A mai Franciaország területén például a IX. században 7 000 000 ember élt és ma mindössze 58 000 000 embert lehet találni Frank honban. Ez alig 8,5 szeres növekedést jelent.

Tudjuk-e, hogy a Honfoglalás idején Európában csak a görögöknek és a rómaiaknak volt írásbeliségük, és amikor mi megérkezünk a Kárpát-medence területére, már kiforrott, kész, mintegy 1700 éves írásbeliséget hoztunk magunkkal?

Tudjuk-e, hogy az Ómagyar Mária-siralom szövegét mi még a mai napig értjük, hiszen szókincsét, mind a mai napig használjuk? Shakespeare drámáit, a művelt; angol már csak szótár segítségével képes elolvasni, mivel annyit változott nyelvük az elmúl 440 év során. A miénk, megtartotta nyelvtanát és szókincsét. Nem volt hajlandó belesimulni, beleolvadni a nagy nyelvi forgatagba!

Tudjuk-e, hogy a Magyar Zenetudományi Intézet regisztrálta a 200 000. magyar népdalt, amelyből 100 000 már megjelent nyomtatásban is. A 80 milliós Németországban összesen 16000  népdalt tudtak összegyűjteni.

Tudjuk-e, hogy a magyar mesevilág páratlan az egész világon?
Európában nem ismerik a hetedhét országot, fanyüvőt, hétfejű sárkányt, még nyelvtani szinten sem. Nincs szavuk rá.

Tudjuk-e, hogy Európa nem ismerte a magyarok bejövetele előtt a hús megfőzésének módját? Nem ismerték a villát és a kanalat? Kézzel és késsel ették a sütött húst. Behoztuk a sajátos fűszerezési technikánkat, a darabolást, a fűszerekkel való összefőzést. Az édes, sós, savanyú, keserű ízek mellé mi hoztuk az erős ízt ételeinkben.

Tudjuk-e, hogy azért nem járnak tógában, ma Európában az emberek, mert mi behoztuk magunkkal a nadrágot, a zakót (kazak), a hosszú kabátot (kaftán)?
Amíg Európa saruban, csizmában, bocskorban járt, addig mi behoztuk a háromnegyedes sarkos cipőt. Sőt még az alsó fehérnemű is általunk kerül a világnak erre a részére. Gondoljuk csak meg, ma Skóciában, ha valaki igazán korhűen akar a skót népviseletbe felöltözni, akkor nem vesz alsónadrágot a kockás szoknya alá.

Tudjuk-e, hogy a Honfoglalás idején, mi csodálatos növény és állatvilággal rendelkeztünk, amit magunkkal hoztunk a belső-ázsiai térségből?

Tudjuk-e, hogy az elmúlt időszakban sikerült, a parlament által, hivatalosan is nemzeti kinccsé tenni őshonos állatfajaink nagy részét? A kilenc kutya fajtát, a három parlagi tyúk fajtát, a szilaj marhát, a három mangalica fajtát, a tincses kecskét, és a galambjainkat. Ez egyben azt is jelenti, hogy nem lehet őket keresztezni, az országból kivinni. Tehát meg kell tartani a tiszta vérvonalat. A szürke marhát sajnos az osztrákok már levédték előttünk.

Tudjuk-e, hogy a hollandok 400 éve termesztik a tulipánt, mi 3000 éve? Mégis őket hívják a tulipán hazájának. Az egyetlen európai tulipán fajtának, a Tulipa Hungaricának géncentruma, a Kárpát-medencében van.

Tudjuk-e, hogy a világ második alkotmánya a miénk? Az első az izlandi 720-ból, a második pedig: Szent István király intelmei Imre herceghez.

Tudjuk-e, hogy a reneszánszt, mint művészeti stílust Ausztria és Németország tőlünk vette át?

Tudjuk-e, hogy az öntözéses gazdálkodást és a vetésforgót is mi honosítottuk meg a világnak ezen a részén? Mára már Európa elfelejtette ezt a tudást, és jórészt ennek köszönhető, hogy termőföldjeik tönkrementek, elhasználódtak. Ez az igazi indok arra, hogy miért is kellettünk az EU-ba!

És akkor még egy szó sem esett a magyarok ősi hitéről. Ezek persze csak kiragadott példák, a teljesség igénye nélkül. Talán nem hiába íródtak le. Jó lenne, ha legalább addig eljutnánk gondolatban, hogy magyarnak lenni nem szégyen! S akkor talán nem támolyognánk össze-vissza, abban a jogi, gazdasági és kulturális csapdában, amit nekünk állítottak Brüsszelben. S hogy nehogy azt higgyük, az író fantáziája, üldözési mániája mondatja velem ezeket a szavakat, álljon itt egy idézet bizonyságul:

Napoleon megkérdezte Francois Talleyrand-t, hogy mit tegyen a magyarokkal.
Talleyrand válasza: - Felség! Régi szokásuk a magyaroknak, hogy felnéznek nagyjaikra, és büszkék a múltjukra. Vedd el e nép múltját, és azt teszel velük, amit akarsz! A monarchia idején kezdték megvalósítani  Talleyrand elméletét.

És végül, tudjuk-e, hogy 1805-ben 6 ember mert beiratkozni a Pázmány Péter Tudományi Egyetemre, mert féltek, hogy az osztrákok megölik, kiirtják családjaikat? S nem sokkal később, 43 év múlva, megremegett a  Föld. Most kereken 200 évvel később ugyanaz a helyzet. És 43 évvel később vajon újra lesz-e földindulás?

***

"Jó magyarnak lenni, igen nehéz, de nem lehetetlen!"
(Széchenyi István)
Élj úgy, hogy lábad nyomot hagyjon a mindenség porában!
Hogy a kulacs*** nálad lehessen!
Ha nem hiszel Istenben, hogyan hihetsz magadban?

Volt egyszer egy Turul Fesztivál. Aki nem volt ott, sokat mulasztott. És a Kormoránék ezt a nótát ott elénekelték.
*** Amikor eltévedtetek a sivatagban, reménytelenül és kilátástalanul bolyongtok egyetlen kulacsnyi vízzel, és akkor a társad azt mondja, hogy az az életmentő kulacs nyugodtan nálad lehet. Mert tudja, hogy akkor sem fogsz titokban többet inni, ha már halni készültök.
A becsületnek nincs ára.
oldaltérkép
A franciák mit szólnának ehhez?
Ha Trianon őket sújtotta volna, ma ennyi lenne belőlük.

Éveken keresztül minden épeszű ember megpróbált tehetsége, mentalitása, vérmérséklete szerint tenni valamit a MÓDSZERVÁLTÁS utáni kommunista mocsok ellen. 2010-ben győzött a FIDESZ. Hurrá. És hurrá.
Én azonban nem vagyok nyugodt. Nem akarok senkit befolyásolni, csak annyit mondok itt "félúton", hogy ezzel a dolgok még nincsenek megoldva. Továbbra is mindent, amit ezen az oldalon évekkel ezelőtt írtam, továbbra is változatlanul érvényesnek vallok.
    Hogy mire célzok itt?
Például arra, hogy újabb és újabb és még újabb mocskos hazaáruló gazemberek bukkannak fel a legkülönbözőbb "demokratikus" álruhában. Egy paprikajancsi kapaszkodik vissza hazugságokat fröcsögve, egy (már nevében sem magyar) ármánykodó fröcsögi bűntetlenül, rezzenéstelen pofával, hogy lehet más a politika, állatvédőnek álcázott bérencek vagy magukat magyarnak mondók soros kodnak a háttérben.     Érted???
Csak egy hirtelenjében eszembe jutott példa:

Mindannyian ismerjük iskolai tanulmányainkból a következő mondást:
A Hazáért, a szabadságért előre! Állításaik szerint ez volt II. Rákóczi Ferenc zászlajára írva. Csakhogy ez nem igaz! Nem ez volt a zászlóra írva! Még akkor sem, ha Ön fogadni merne rá!
Mert arra ez volt írva:

Cum Deo pro patria et libertate 
Istennel a hazáért és a szabadságért

Alig van különbség. Mindössze Isten!
Helyükre kellene végre tenni a dolgokat! Szembe kell nézni a hazugságokkal, a torzításokkal és ami a legveszélyesebb, a csúsztatásokkal, a hazugokkal, torzítókkal, csúsztatókkal!

Mikor rázzuk már le magunkról ezt a szemetet?
Tudd magadról, hogy nem éltél hiába!
Tudd magadról, hogy nem éltél hiába!
milyen is az a
híres vajtartó?
mi van az
Olvasóteremben
ugrás az
első oldalra
oldaltérkép
regisztráció
és
mi van még?