Boldogasszony Anyánk ... (1714.)

    Boldogasszony Anyánk, régi nagy Pátrónánk!
    Nagy ínségben lévén, így szólít meg hazánk :
    Magyarországról,
    Édes hazánkról,
    Ne felejtkezzél el
    Szegény magyarokról!

    Ó Atya Istennek kedves, szép leánya,
    Krisztus Jézus Anyja, Szentlélek mátkája!
    Magyarországról,
    Édes hazánkról,
    Ne felejtkezzél el
    Szegény magyarokról!

    Nyisd fel az egeket sok kiáltásunkra,
    Anyai palástod fordítsd oltalmunkra.
    Magyarországról,
    Édes hazánkról,
    Ne felejtkezzél el
    Szegény magyarokról!

    Kegyes szemeiddel tekints meg népedet,
    Segéld meg áldásra magyar nemzetedet.
    Magyarországról,
    Édes hazánkról,
    Ne felejtkezzél el
    Szegény magyarokról!

    Sírnak és zokognak árváknak szívei,
    Hazánk pusztulásán özvegyek lelkei.
    Magyarországról,
    Édes hazánkról,
    Ne felejtkezzél el
    Szegény magyarokról!

    Vedd el országodról, ezt a sok ínséget,
    Melyben torkig úszunk. Ó nyerj békességet.
    Magyarországról,
    Édes hazánkról,
    Ne felejtkezzél el
    Szegény magyarokról!

    Irtsd ki, édes Anyánk, az eretnekséget,
    Magyar nemzetedbo~l a hitetlenséget.
    Magyarországról,
    Édes hazánkról,
    Ne felejtkezzél el
    Szegény magyarokról!

    Hogy mint Isten Anyját régen tiszteltenek,
    Úgy minden magyarok most is dicsérjenek.
    Magyarországról,
    Édes hazánkról,
    Ne felejtkezzél el
    Szegény magyarokról!

    Tudod, hogy Szent István örökségben hagyott,
    Szent László király is minket reád bízott.
    Magyarországról,
    Édes hazánkról,
    Ne felejtkezzél el
    Szegény magyarokról!

    Sokat Fiad ellen, megvalljuk, vétettünk,
    De könyörögj értünk, s hozzája megtérünk.
    Magyarországról,
    Édes hazánkról,
    Ne felejtkezzél el
    Szegény magyarokról!

    Jézus Fiad elo~tt hajts térdet érettünk,
    Mert ha nem cselekszel egy lábig elveszünk.
    Magyarországról,
    Édes hazánkról,
    Ne felejtkezzél el
    Szegény magyarokról!

    Dicséret, dicso~ség legyen az Atyának,
    A te szent Fiadnak s Szentlélek mátkádnak.
    Magyarországról,
    Édes hazánkról,
    Ne felejtkezzél el
    Szegény magyarokról!

Ohhh! Köszönöm, hogy így aggódik értem. Megható, hogy ide kattintott. Az embereket többnyire nemigen érdekli a másik biztonsága.

Nagyoktól idézni nem szégyen, engedjen meg egy idézetet a lap elejéről:

Jól sejtem ugye, hogy Ön sem kedveli a tucatárut, a bóvlit, amivel sajnos nap, mint nap találkozunk a boltok kínálatában. Én is így vagyok ezzel. Talán meglepte kicsit, hogy ez nem a megszokott külsejű, szokásos web lapok egyike. Miért is lenne az? Ön sem a szokásos tucatemberek egyike. Én sem.

Nos, ha az lenne, nem kattintott volna ide, sőt el se jutott volna a gombokig.

Teljesen szokványos lenne azt mondanom, hogy az én biztonságomat a megelégedett vásárlóim jelentik.

Üzleti értelemben ez teljesen helyénvaló. Ha én jót adok, akkor a Vevő nyugodtan fog legközelebb is vásárolni, szólni barátainak, ismerőseinek, hogy a Várytól bátran rendeljenek.

Láttam valahol a Soroksári út környékén egy kifőzde feliratát, valahogy így szólt:
"Ha nem jössz be enni, mindketten éhen halunk."

Tágabb értelemben viszont a hagyományos értékrendet tartom fontosnak, amely szerint:

Isten, Haza, Család

Istenről mindenki saját belátása, lelkiismerete szerint gondolkozzék, olvasson róla könyveket, hallgassa a vallása szerinti prédikációt és magyarázatot.

A családnak hatalmas ereje volt, talán marad is. Magánügynek tartják, pedig fontos, mert a Haza erejét a jó családok összessége biztosíthatja.

Két saját példát hadd mondjak el:

1989. Karácsonyán, amikor az úgynevezett román forradalom volt, az első gyermekünk alig múlt egy éves, a feleségem pedig várandós volt a másodikkal. Láttuk a TV-ben, hogy "történések" vannak. Az egyik stúdióból kapcsoltak egy beszélgetést Kozma atyával is. Ő rövid idő elteltével fölállt, mondván, vissza kell mennie a rendházba, mert indulnak egy segélyszállítmánnyal Váradra, hiszen ott lövik a magyarokat.

Nekünk akkoriban volt egy kisebb teherautónk. Mondtam a feleségemnek, hogy elmegyek én is. Mondta, jó.

Kommentár: ha engem akkor Romániában agyonlőttek volna a szekuritátésok, azt ma nagyon bánnám, mert az egész "forradalom" színjáték volt.

A másik eset akkor volt, amikor az Erzsébet hidat lezárták a tüntetők, majd kellő kímélettel szétverte őket dicső rendőrségünk. A Parlamenthez vonultak azt követően. Mondtam a feleségemnek, hogy elmegyek én is (akkor már három gyerekünk volt). Azt mondta, jó, de gyereket ne vigyél magaddal.

Kommentár: akkoriban idehaza még nem lőtték a magyarokat, csak gumibotoztak.

Ezzel már el is érkeztünk a Hazához

Mivel Mária országa vagyunk, sokat nem mondok erről, aki nem tudja, mit is jelent ez a fogalom (lásd a 2004. december ötödikei gyalázatot), annak úgyis hiába.

Egyetlen rövid gondolat:
Szent István királyunk, akinek jogosultságát nincs olyan épelméjű ember, aki vitatná. Nos, ez az uralkodó felajánlotta az országot Szűz Máriának. Az egészet. Ez tény. Vitatni épp olyan, mint a napot vagy a levegőt.
E megtörtént eseményt egyszerűen nem lehet semmisnek tekinteni.

Vitatkozni legfeljebb azon lehetne, hogy miért tette.

De ez tény, tudomásul kell venni

és ezért aztán nem is birtokolhatja semmiféle jöttment senkiházi…



Az én biztonságom
Vissza az első oldal tetejére
Ezt a Turult 2005-ben készítettem a napóra kiállításomra
oldaltérkép és WAP-os böngésző
kézmíves kerámia
Váry
Váry
kézmíves kerámia
Váry